Mennyi az annyi a DXN vállalkozásunkban?

Ismerőseink kérdezni szokták, hogy mennyit keresünk a DXN üzletünkkel…
Amikor büszkén kimondom a tól-ig ötszámjegyű számot, néha meglepődést látok az arcokon, mintha nem értenék, hogy ennyiért érdemes-e foglalkozni ezzel a vállalkozással.
Hát, erre általában egy kedves mosollyal reagálok, hiszen éppen a lényeget tévesztik szem elől, amikor a pillanatnyi állapotot értékelik és azt „bírálják”.

A látszólagos helyzetet ugyanis több szempontból is lehet, illetve kellene vizsgálni.


Először is, számomra a kérdés az, hogy honnan indultunk és hol tartunk most? ... de főként, hogy hová juthatunk? Vagy fogalmazhatnám úgy is, hogy mivé lettem és még mivé válhatok… és úgy, hogy közben senki „rabszolgája” és eszköze nem vagyok napi 8-12 óra időtartamban a stressz félelemre épített birodalmában!
Amit csinálok, szabadon teszem, szívemhez közelinek érzem, vagyis érdekel a család (főként a gyermekeim) egészsége (az egészség folyamatos fenntartása és nem a betegségből kikecmergés!), érdekel a családom jóléte, amihez elengedhetetlen szükséglet a megfelelő mennyiségű jövedelem (pénz!), … és mellesleg, évtizedek óta naponta megiszom a frissítő kávémat (amiért pénzzel fizettem).

A vicces éppen az, hogy minél inkább azt teszem, amit a szívem diktál, azaz minél több embernek segítek jobb életet élni, én is egyre jobb életet élek, élhetek… vagyis végre itt egy olyan „álom” tevékenység, amiben egyenes arányban van a javadalmazás a befektetett energiámmal!!

Ezt egy hagyományos vállalkozásban, alkalmazottként nem sikerült még elérnem. Miért is? Mert az egy igazi „piramisjáték”… és az ilyenekben, soha nem kaphatok többet, mint maga a piramis csúcsán lévő „tulajdonos”(vagy cégvezető). Belegondolok, hogy mi lett volna, ha minden ötlet, javaslat után ami az én fejemben született meg és ebből a cég profitot termelt és termelni fog a jövőben, mind-mind jogdíjszerűen fizetne nekem… hát … nem lenne rossz! Szerintem még igazságos is lenne! … Jó, jó, de akkor mi lenne a tulajjal, aki betette a sok pénzt a cégébe? … Hát, lehet, hogy gazdagabb lenne és boldogabb. Persze, nem biztos, hogy a gazdagságát csak a pénztárcája vastagsága vagy egyéb anyagi javai tükröznék… azt hiszem, hogy a boldogságát az a gazdagság is meghatározná, ami az igaz barátok, munkatársak társaságából is állna, akikkel együtt becsületben, szeretetben, egymást segítve tevékenykedtek, és alkottak valami maradandót. Eszembe jut a közmondás, „a pénz nem boldogít”… tényleg, próbáltam vele néhányszor igazolni az állapotomat, amikor rosszabb passzban voltam, de nem adott egyetlen jó tanácsot sem…
No, de nézzük a következő szempontot, ahonnan vizsgálódhatom az „üzleti eredményeimet” értékelve.

Nézzük, magát a jelenlegi jövedelem összegét. Ahogy mondtam, ötszámjegyű (még) a havi keresetünk. Annyit még elárulhatok, hogy a családunkban ennyi pénzért dolgozik három műszakban valaki, 70 km távolságra a lakhelyétől. És az is említésre érdemes, hogy kb. ilyen nagyságrendű bérleti díjat fizetnek egy 60-70 nm-es társasházi ingatlanért Budapesten, élhető környezetben. Tehát, hogy is van ez?  Ahhoz, hogy egy olyan ingatlanom legyen, amit kiadhatok és havonta passzív jövedelmet biztosít számomra, szükségem lenne kb.13 millió Ft-ra. Hoppá… mennyi időre is lenne szükségem, hogy a jelenlegi jövedelmemből annyit félretegyek, hogy ezt a szép kis summát összegyűjtsem, és egy lakást vegyek, ami havonta pénzt termelne?? Hát, sokaknak lelombozó lehet a számolgatás végeredménye. Nekem is az volt 3 évvel ezelőtt, amikor Jázminkánk már néhány hónaposan békésen pihent a karjaimban.
De pont ezekből a vegyes érzésekből, felismerésekből tudott megszületni a tenni akarás vágya, hogy a „mókuskerékből” kikerülhessek.

És meghoztuk a döntést. 2009. június 20-án aláírtuk a DXN tagsági nyilatkozatot, befizettünk 3750,-Ft összeget… azaz megtörtént a vállalkozásunk elindítása.
Ez viszont egy újabb szempont, ami alapján mérlegelhetünk. A vállalkozás indításához szükséges tőke és annak befektetésével járó kockázat nagysága.
Mit kockáztattunk? Hát a 3.750,-Ft-ot… tulajdonképpen még azt sem, ugyanis azzal, hogy nagykereskedelmi áron vásároltuk meg a kávénkat, ez az összeg már a harmadik hónapban meg is térült. Ennyi idő alatt már meg is tapasztaltuk szervezetünkben a ganodermás kávé előnyeit, és más teendőnk nem volt, csak a saját energiánkat fektetni be a vállalkozásunkba. Meg kell valljam, ez igen élvezetes volt számunkra, és természetesen a mai nap is az! Semmi rizikó, semmi macera. Kezdetben kétszemélyes vállalkozás voltunk a férjemmel, és meg voltunk elégedve egymással, mint munkatársak is. Azonos nézetek, egyazon szekér, amit hajtunk. A kávékészítésbe pedig hamar beletanultunk mindketten. Igaz, még előfordul, hogy néhanapján felsülök a kávészacsi feltépésével, de ezt azzal hozom helyre, hogy „bizony, amint látszik, igazi érték rejlik a zacsiban, és ezért van ennyire jól lezárva :)”…No, de ezt eddig mindig elnézték a megvendégelt kávéfogyasztók.

Telt-múlt az idő a kávézgatással, és ma már több munkatársunk is van, akik ugyanúgy szeretik a ganodermás kávét mint mi. Ugyanúgy beindították a reményteli vállalkozásukat mint mi. Ugyanúgy hisznek abban, hogy ezzel az apró kis „ajándékkal” (a mindennapi néhány korty ganodermás kávéval) sok ember mindennapi életébe egy kis élvezetet, örömöt, egészséget, szeretetet lophatnak, és ugyanúgy tudják, hogy az amit ma gondolunk és teszünk, a holnapunkat fogja meghatározni.

Régen, amikor arra gondoltam, hogy saját vállalkozásom legyen, bizony egy-egy részleténél elakadtam. Elszorult a torkom, kérdések tömkelege zakatolt az agyamban: mennyivel induljak?, hol legyen az iroda?, milyen állandó költségek terhelnek?, kikkel dolgozzak együtt? és mit tegyek, ha az alkalmazott munkaidőbe lébecol és én csak fizetem a bért, járulékokat?, ….hogyan ellenőrzöm a munkát?, … güri, fáradság, …és mennyi a „haszon”, hol van az én szabadságom?  Én vagyok a „piramis” csúcsán… de hol is vagyok én? A saját kis kreált kalitkámban … újabb fogság… a vállalkozásom rabja lettem. Rémálom… Ezt a kellemetlen látomást gyorsan félre is tettem.

Elkezdtem álmodozni, amolyan gyerekesen… amíg Jázminka rendszeresen szopizott, én álmodoztam. És most éppen erről a csodáról írok. Arról a vállalkozásról, amiben nincs kényszeres irányítás, vezetés, elvárás, megfélemlítés, szankcionálás, rivalizálás, kirúgás… De van helyette, olyan egyéni érdekeltség, ami a nagy egésznek a része, ahol mindenki egymás céljait segítve juthat előbbre saját céljaiban, és a vetés-aratás törvénye dominál, minél többet adok szeretettel, annál több jön vissza hozzám is. És minden munkatárs a saját képességei, hozzáállása alapján, a saját ritmusában tevékenykedhet, és ennek megfelelően kapja meg a jutalmát. Egy igazságos rendszerben, ahol van fejlődési lehetőség, ahol szabadon alkothatunk, egyszerűen csodálatos a lét.

Számomra, és igen sokak számára, akik keresik azokat a lehetőségeket melyekben kiteljesedhetnek, többek lehetnek, fejlődhetnek, és inspirálódva, alkotva élhetik az életüket, ez a vállalkozás magát az életet jelentheti. És mindenkinek ott a határ, ahová ő maga helyezi!

Ez az, amit utolsó szempontként megemlítenék a jelenlegi jövedelmünkkel kapcsolatosan… hogy nekünk, hol van a határ… Ez az, ami egyszerűen lenyűgöző: nincsenek korlátok, csak és kizárólag tőlem függ, hogy az év végére, vagy jövő Karácsonyra milyen jövedelmem lesz… Azt gondolom, hogy innen nézve a jelenlegi ötszámjegyű jövedelmünket, igencsak jó úton haladunk… hiszen ez még csak a kezdet! Az út ami vár ránk, szép és hosszú, mivel a kávépiac óriási… és a világ minden részéről lehet munkatársunk, elégedett fogyasztónk, igaz barátunk, akikkel közösen építhetjük a szebb jövőt.
A teljesség kedvéért, röviden így tudnám alátámasztani a DXN vállalkozásunk 2009-2010 évi „eredmény-kimutatását”.

Surány, 2011-04-25 (Húsvét hétfő)